Ma este indítja a Rai tematikus film-sorozatát a nők elleni erőszakról. Azért is írok film-sorozatot, mert nem egy sorozat, hanem négy, különálló film, amely erről a témáról beszél valamilyen módon.

Olaszországban sokáig nem nagyon beszéltek erről a témáról, miközben boldogabb északi országokban folyamatos kampányok, nevelés, tematizálás van terítéken már évtizedek óta. Itt mindenki illedelmesen hallgatott a témáról, ha egyáltalán felmerült, akkor megjegyezték, hogy szegény északiak, mennyi erőszak van náluk... Komoly tudósok, kutatók mondják évek óta, hogy az erőszakos esetek száma kb. ugyanaz lehet mindenfelé (sőt, minél hagyományosabb,  férfiközpontúbb a társadalom, annál több van...), csak azokban a társadalmakban, ahol nem "illik" róla beszélni, nem nagyon jön felszínre,  míg az erőszak ellen fellépő társadalmakban a nők fel MERIK jelenteni az őket bántalmazó férfiakat.

A témába vágó mai Népszabadság-cikk azt a döbbenetes tényi is kiemeli, hogy

"Magyarországon, Észtországban és Olaszországban nem számít bűncselekménynek a nőkkel szemben elkövetett családon belüli erőszak."

Elolvasom »

Az EU parlamentbe delegált svéd képviselőnők átfogó üvegplafon-kampányt kezdeményeztek március elején. Azt akarják elérni, hogy a tagállamok lépjenek fel a férfiak és nők fizetésében még mindíg meglévő jelentős különbség ellen.

A brüsszeli svéd női lobby e lépése – mely élvezi a svéd szakszervezetek, a politikai pártok és a svéd nőjogi szervezetek határozott támogatását –, nagy teret kapott a svéd médiában és felélénkítette a már évtizedek óta folyó társadalmi vitát arról, miért is dolgoznak a nők ingyen 15.51 után?

A projekt egyedülálló a tekintetben, hogy az együttműködésben résztvevők igen széles spektrumot képviselnek és valamennyien egyetértenek abban, hogy az európai nők gazdasági diszkriminációja strukturális probléma.

Elolvasom »

A nő szőrös. És mégsem borotválkozik. – gondolta Szél Róza. - A szemöldöke felfogja a homlokán legördülő izzadságcseppeket, az ajkai fölötti pelyhek pedig megakadályozzák, hogy a könnyeit le kelljen nyelnie. A haját olyan formában és színben tarthatja, amin a legtöbb férfiszem megakad. Más szőrzetét pedig gondozgatja, hogy az mentes legyen a lapos tetvektől és a halszagtól

A disznó mindent megeszik.
A disznó megeszi a disznót.

- Ki volt Éva? Maga okos nő, Róza, de ezt nem érti majd, azt hiszi, hogy bolond vagyok, de ha nagyon ragaszkodik hozzá, megmondom. Éva egy majom volt, sőt majomnak se mondanám, inkább csak a majomság kezdete, nem tudom, miért hágtam meg – mondta a férfi Rózának, s Róza megbotránkozással, majd szomorúan hallgatta a beszámolót. Odáig nem jutott el, hogy kacagjon, pedig azt kellett volna. Végül már nem is jutottak el Ádám szavai – mert Ádámnak hívták a férfit – a füléig. Valahol a koponyája magasságában lengtek-kerengtek a hangok, a dobhártya berezgett, de a hallóidegek valami mással voltak elfoglalva.

Valami más hanggal. Gyereksírás? Tipikus lett volna. De mégsem.

Minden férfi disznó – gondolta Róza, de nem szólt egy szót sem. Sötéten csillogott a szeme… és hallgatott.

Elolvasom »

Le vecchie abitudini sono dure a morire (a régi szokások nehezen tűnnek el) - tartja az olasz, és hogy ez mennyire így van, arra most remek példát kaptunk.

Történt a napokban, hogy egy Firenze környéki település, Calenzano képviselőtestületi ülésén egy képviselőnő, Monica Castro azt az előterjesztést tette, hogy  a testületi tagoknak járó juttatást fordítsák vagy jótékonysági célra, vagy alapfokú iskolák könyvbeszerzésére.

Remek ötlet, jó felvetés, eddig nincs is semmi gond.

Ugyanő egyben egy vasvillát is vitt magával - utalva ezzel a napokban Olaszország-szerte zajló tüntetésekre (amelyeknek a vasvilla vált a jelképévé), és kifejezve a megszorításokkal és az aktuális kormánnyal szembeni negatív érzéseit. Ez is teljesen jogos lépés.  A vasvillát egy idő után eltávolították az ülésről, a biztonsági előírásokra hivatkozva. De ezzel még mindig nem lett vége, a képviselőnő fogta magát és alsóneműre vetkőzött, szintén tiltakozásul.

Na ez az a pont, ahol az ember értetlenül áll. Miért gondolja úgy bárki is, hogy a félmeztelenre vetkőzés megfelelő eszköz bárminek a kifejezésére (kivéve persze ha kimondottan sztiptízbárt reklámoz). Bármiféle politikai tiltakozás kifejezésére. Ja, hogy annyira hozzá vagyunk szokva, hogy egy félmeztelen nővel minden eladható?

Másrészt nem csodálkozom nagyon. Berlusconi pártjában - amelynek ez a hölgy is képviselője - nagy múltja van annak, hogy dekoratív és bizonyos szolgálatra hajlandó nőket ültessenek mindenféle székekbe (erről itt és itt írtam már). Ha ez volt a kritárium a képviselőnő beválasztásakor is, akkor miért ne élne a szokásos eszköztárával, ha valamit ki akar fejezni?

Mondom én, a régi szokások nehezen változnak..

Forrás:
Affari Italiani Libero 
Nove Firenze

.

Vagy nem kampány, mindegy, mi. A lényeg, hogy Orbánék, ha tehetik, csak hímnemű egyedekkel állnak szóba.

Jó, ezen nagyon nem fogunk meglepődni - erről szól az egész kurzusuk, a nőknek vissza a "családi tűzhely" mellé, szüljenek, szolgáljanak, csak gondolkozni ne gondolkozzanak.

Kiderül ez onnan is, hogy az első Orbán kurzus idején körlevelet küldtek, kampánycélból - mindegy, hogy hivatalosan az volt-e, mindenesetre levelezésbe bocsátkoztak a néppel. A zemeberekkel. Pontos a meghatározás, az emberekkel álltak szóba, a szó régi értelmében, a hímnemű egyedekkel. Történetesen én (nő) laktam egy saját tulajdonú lakásban egy férfival, aki még csak a férjem sem volt, tulajdonos semmiképp, csak be volt oda jelentve.

Na kinek küldték ki a levelüket? Hát persze, hogy neki. Már akkor sem értettem, miért is? Én vagyok ott az egyetlen illetékes, de eszükbe sem jut, hogy velem kellene szóba állniuk.

Most, karácsony előtt a nővéremnél voltam. Elvált, egyedüli tulajdonosa a lakásának, ahol vele együtt a két fia is be van jelentve, mint állandó lakos. Namost, kinek küldték ki az aktuális levelüket? Nem, nem a nővéremnek. Hanem a nagyobbik fiának.

Csak, hogy világos legyen mindenkinek, itt csak a férfi számít. Ti, nők, lehetőleg ne gondolkozzatok, ne szóljatok bele semmibe. Érdekes demokráciafelfogás...